A Színtérben, a múlt szerdai foglalkozáson a mumusok volt a téma. Ettől vezérelve, itthon, mi is elkészítettük a saját, családi mumusainkat. Annyiban kiegészítve, hogy a rossz mumusokat bezártuk egy házba, melynek még az ablakai is rácsosak.
Először terveztünk, beszélgettünk. Milyen mumusok léteznek: jó, vagy rossz? Mindkettő? Meyik milyen? Mire hasonlít?
Majd meghatároztuk, mennyi rossz mumus, és milyen tulajdonsággal kerül a házba. Teljes mértékben a gyerekek irányították a történteket, én csak kérdeztem.
Mindeközben előre vetítettem, hogy a jó mumusoknak is lesz helye, őket is lerajzoljuk, egy különálló papírlapra.
A rossz mumusok valóban rondák, és félelmetesek lettek, míg a jó szörnyeink szép, nagy, derűs rajzok. Annyira belejöttek, hogy egyik született a másik után. Utána egy alkalmi tárlatot rendeztünk be itthon, ahol egymás mellé kerültek az asztalon.
És adalékként megsúgom, azt is eldöntöttük, hogy a rossz mumusokat megjavítjuk, hiszem mindenki képes változni és javulni. Ez volt számomra a fő tanulság, amit maguk a gyerekek fogalmaztak meg (nagyon enyhe terelgetés hatására). A rajz maga és a hozzá kapcsolódó tematika, valamint a beszélgetés is segít felszínre hozni érzelmeket, félelmeket.
Lélek felszabadító elfoglaltság volt, felnőtt fejjel is 🙂
FEB